Száraz László emlékére
Száraz László (1954.02.26.-2026.05.27.) Sportolói pályafutása szülővárosában, Nagykállóban vette kezdetét. A fiatal súlyemelő kiemelkedően tehetséges volt. Serdülőként aranyjelvényes sportoló lett, majd korosztályos versenyzőként számos hazai sikert ért el. 1974-ben a miskolci Duna Kupán légsúlyban első helyezést ért el, majd 1975-ben a 18-20 éves korosztály országos mezőnyében is a dobogó legfelső fokára állhatott. 1977-ben költözött Tiszaújvárosba, sportolói pályafutásának legkiemelkedőbb eredményeit itt érte el.
Országos bajnoki címei mellett nemzetközi szinten is maradandót alkotott. Az 1978-as havírovi Európa- bajnokságon új országos csúcsot felállítva szakításban és összetettben ezüstérmet szerzett.
Ugyanebben az évben a gettysburgi világbajnokságon szakításban 122,5kg-ot teljesítve világbajnoki ezüstérmes lett. Az 1979-es várnai Európa-bajnokságról lökésben újabb ezüstéremmel tért haza. Az élsport befejezése után sem szakadt el a sportágtól, edzői és sportmasszőri képesítést szerzett, az 1988-as szöuli olimpiai játékokon masszőrként segítette a magyar válogatottat. Hosszú éveken át aktív tagja volt a tiszaújvárosi öregfiúk kosárlabdacsapatnak is. 1990-től vállalkozóként dolgozott, munkáját
ugyanazzal az elhivatottsággal végezte,amely sportolói pályafutását is jellemezte. 2002-ben elnyerte az „Év Kereskedője” címet a helyi „Év Embere” szavazáson. Közösségi szerepvállalása is jelentős volt: Éveken keresztül vezette a Tiszaújvárosi Sport Club Súlyemelő Szakosztályát, valamint aktív tagja volt a Phoenix Kosárlabda Utánpótlás Alapítványnak. A város sportéletében végzett több évtizedes kiemelkedő munkája elismeréseként Pro Urbe Életműdíjjal tüntették ki. Száraz László nem csupán kiváló sportoló volt, hanem olyan ember is aki tudásával, tapasztalatával és személyiségével sokak életére volt hatással. Eredményei a magyar súlyemelés történetének részévé váltak, emléke pedig mindazok szívében tovább él, akik ismerték, tisztelték, és szerették.
Nyugodj békében.
Szülővárosom, Nagykálló súlyemelő múltja
Ahogy a megyében megalakult a Súlyemelő Szövetség, azzal egyidőben Nagykállóban is átálltak a birkózók súlyt emelni. Szondy György áldozatos munkája, kitartása, hozzáértése következtében országos viszonylatban is elismert versenyzők sora bontogatta itt szárnyait. Az első generáció tagja volt Száraz János többszörös magyar bajnok, Száraz László, Hajdú Ferenc és Markovich József. A Budai Nagy Antal Gimnáziumból indult Vágó Sándor karrierje, aki sokáig tartotta szakításban a megyei csúcsot. Száraz László mindközül a legsikeresebb versenyzőnek vallhatja magát, mivel miután Leninvárosba költözött, elnyerte az 1978-as Európai Bajnokság ezüstérmét, és pehelysúlyban minden magyar csúcsot megdöntött.
Zentai László, Sánkó Dezső, Forró László és Bobonka Gyula értékes utánpótlás nevelő munkájának jóvoltából Nagykállóban a továbbiakban sem merült feledésbe a súlyemelő sportág. A következő évek kiemelkedő egyéniségei közé tartozott Tóth György és Karpacsev András, aki több megyei és területi versenyről győztesen tért haza. 1967-ben id. Szondy György kezdeményezésére intenzív kapcsolat alakult ki a Kárpáton túl élő súlyemelőkkel, az első találkozónak Nagykálló adott otthont. Horváth Sándor az 1970-es években több utánpótlás országos csúcsot döntött meg. Bobonka Gyula edzőként dolgozott a Hajdúnánási Spartacus SE, a Nyíregyházi Vasutas Sport Club, a Nyírtura DSK és a nagykállói TRIÓ DSE súlyemelő szakosztályánál. 1994-ben megválasztották a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Súlyemelő Szövetség elnökének. Súlyemelő tanítványai 1998-ban a megye sporttörténetében először Magyarországon Utánpótlás Csapatbajnokságot nyertek.